- „Feküdjek egész nap? ”
- „Nem szabad emelni? ”
- „Aludhatok hason? ”
- „Mindig sportoltam. Most nem lehet? ”
Az interneten számos, gyakran egymásnak ellentmondó tanács és rengeteg tévhit kering.
Kell-e feküdni a transzfer után?
Több jól kivitelezett vizsgálat egybehangzó eredménye is igazolta, hogy sem a rövid (10–30 perc), sem a hosszabb (1–24 óra, vagy akár több nap) ágyban fekvés nem javítja a klinikai terhességi, beágyazódási vagy élveszületési arányt, összehasonlítva az azonnali mobilizációval. Ultrahangos vizsgálatok is igazolták, hogy az embriótranszfer során a méhüregbe juttatott embrió pozícióját a felkelés nem befolyásolja.
A legtöbb lombik centrum is azonnali felkelést vagy maximum 10-15 perces pihenést javasol a beavatkozást követően.
Az ágyban fekvés vagy a fizikai aktivitás jelentős korlátozása nem növeli a sikeres beágyazódás vagy terhesség esélyét, sőt, a folyamatos fekvés összefüggést mutat a csökkent klinikai terhességi aránnyal.
Az embriótranszfer utáni két hétben a legfontosabb, hogy a páciens folytassa a normál, mindennapi aktivitását, kerülve a túlzott fizikai megterhelést, de ne feküdjön ágyban, és ne korlátozza indokolatlanul a mozgását.
Biztonságos otthoni tevékenységek
Ajánlott:
- Könnyű séta, napi rutin feladatok
- Normál házimunka, ha nem megterhelő
- Ülőmunka folytatása – a stressz önmagában nem bizonyítottan csökkenti a siker esélyét
Kerülendő:
- Intenzív testmozgás, futás, súlyemelés az első 1–2 hétben
- Hőhatás: forró fürdő, szauna, jacuzzi, szolárium
- Dohányzás, alkoholfogyasztás, túlzott koffein
A mérsékelt séta, munkavégzés, mindennapi tevékenységek engedélyezettek, míg az extrém sportok, túlzott fizikai megterhelés, forró fürdő vagy szauna kerülendő.
Szexuális élet az embriótranszfer után
Óvatosságból az első 5–7 napban javasolt kerülni a hüvelyi együttlétet, elsősorban a méhösszehúzódások miatt. Az ondó biokémiai összetevői (prosztaglandinok, citokinek) viszont elősegíthetik a méh befogadó képességét. Emellett a pszichés és érzelmi tényezők (stresszoldás, kötődés) pozitív hatással lehetnek a sikeres beágyazódásra.
Nincs egyértelmű tudományos bizonyíték arra, hogy a szexuális élet ártana vagy segítene ebben az időszakban.
Stressz és pszichés állapot
A szorongás nem csökkenti közvetlenül a beágyazódás esélyét, de a mentális jólét fenntartása támogatja a folyamatot.
A jelenlegi klinikai konszenzus szerint a stressz és a pszichés állapot mérsékelten befolyásolhatja az embrió megtapadását embriótranszfer után, de az összefüggés nem egyértelmű.
A krónikus vagy súlyos stressz, illetve a magas szintű szorongás és depresszió összefüggésben állhat a lombik sikerességének csökkenésével, beleértve a klinikai terhességi arányt is.
A stressz aktiválhatja a glükokortikoid jelátvitelt, rontja a méhnyálkahártya befogadóképességét és érképződést, valamint hormonális változásokat okozhat, amelyek potenciálisan zavarhatják a beágyazódási folyamatot
Az akut stressz a transzfer időpontjában nem tűnik erős befolyásoló tényezőnek a beágyazódás sikerességére, míg a krónikus stressz inkább a lombik korábbi szakaszait (petesejt minőség, fertilizáció) érinti, és csak közvetetten befolyásolhatja a megtapadást.
Táplálkozás és életmód
Az egészséges, kiegyensúlyozott étrend segíti a szervezet optimális működését, ami közvetetten a beágyazódásra is hat.
Étrend, amely magas folsav, B12, D-vitamin, alacsony peszticidtartalmú zöldség-gyümölcs, teljes kiőrlésű gabona, tejtermék, szója, és hal fogyasztását hangsúlyozza, összefüggést mutatott a magasabb beágyazódási, klinikai terhességi és élveszületési aránnyal embriótranszfer után.
A mediterrán diéta (sok zöldség, gyümölcs, olívaolaj, hal, baromfi, kevés vörös hús és feldolgozott élelmiszer) több tanulmányban javította a klinikai terhességi és élveszületési arányt, ezért a transzfer után is érdemes folytatni. Bővebben a mediterrán diétáról itt olvashat: Mediterrán diéta és spontán terhesség
A mediterrán diéta előnyei főként antioxidáns, gyulladáscsökkentő és hormonális egyensúlyt támogató hatásán alapulnak.
Egészséges étrendek, amelyek csökkentik a transzzsírsavak, telített zsírok, gyorsételek és cukros italok bevitelét, szintén kedvező hatással lehetnek az ART kimenetelére, különösen a terhességi veszteség csökkentésében.
Végezetül, bízzon a testében és az embrióban is!
Kilökhetem az embriót? NEM!
Az embriót a transzfer során a méh üregének belsejébe helyezik, ahol az egy speciális, steril és zárt környezetben helyezkedik el. Innen nincs olyan irányított erőhatás, amely mechanikusan „kilökhetné” az embriót, még erőteljes köhögés, tüsszentés vagy hasi nyomás esetén sem.
A méh izomzata és a nyaki csatorna zártsága olyan védelmi rendszert alkot, amely megakadályozza, hogy „kieshessen az embrió”.
Meddig tart a beágyazódás?
A beágyazódás egy bonyolult biológiai folyamat, amit nem lehet köhögéssel, tüsszentéssel vagy akár székrekedés miatti erőlködéssel „elrontani”.
A beágyazódás – vagy más néven implantáció – nem egy pillanatnyi esemény, hanem egy több napig tartó, komplex biológiai folyamat.
A folyamat sikerességét nem a fizikai rázkódás vagy mozdulatok befolyásolják, hanem az embrió minősége, a méhnyálkahártya állapota. Az embrió és az anyai méhnyálkahártya kölcsönhatása szükséges hozzá, amely immunológiai, hormonális és molekuláris szinteken is zajlik.
Az implantáció szakaszai:
- Appozíció: Az embrió „megáll” a méhnyálkahártya felszínén, de még nem tapad.
- Adhézió: Az embrió sejtjei molekuláris receptorokon keresztül kapcsolódnak a méhnyálkahártyához.
- Invázió: Az embrió trofoblasztsejtjei áthatolnak a méhnyálkahártyába, és kapcsolatot alakítanak ki az anyai vérkeringéssel.
Az embrió beágyazódása embriótranszfer után általában 6–10 napig tart, a teljes invázió és stabil beágyazódás a transzfert követő első hét végére, legkésőbb a 10. napra fejeződik be.
Fontos megérteni, hogy a sikeres beágyazódás nem egy külső események által vezérelt „véletlen”, hanem egy biológiailag vezérelt, belső folyamat.
A túlzott óvatosság, a félelem vagy a teljes mozdulatlanság nem javítja a beágyazódás esélyét, sőt, csak erősíti azt az ok nélküli félelmet, hogy „minden mozdulattal árthatok”.
A mindennapi aktivitás, beleértve a szexuális együttlétet, nem okoz vetélést vagy beágyazódási zavart. A leggyakoribb tévhit, hogy az ágyban fekvés, teljes pihenés, vagy a mozgás kerülése szükséges a sikeres beágyazódáshoz. A legrosszabb, amit ebben az időszakban tehetünk, a hosszú ágyban fekvés, a fizikai aktivitás teljes kerülése, illetve a túlzott stressz és aggódás. A stressz csökkentése, a mindennapi aktivitás fenntartása, valamint az orvosi utasítások pontos követése a legfontosabb.
